Igazad volt... mindenben. Önző vagyok. Felhívlak, ha már "rian" a jég, a talpam alatt, és kell, hogy valaki elkapja a kezem, mielőtt beszakad. De hát mit tegyek, ha úgy érzem, egyedül nem tudok talpon maradni?Hiába nem látlak hónapszám, mindig is hittem, hogy harcostársak vagyunk, hogy az életnek…

"-Félsz...?" Szerettem volna azt mondani, hogy nem, én nem félek, hogy sosem féltem semmitől, de a talpam oda ragadt a metrókocsi padlójához, mintha rágóba léptem volna. Az lett volna az igazi, ha bevallom hogy félek.Félek a végeérhetetlen mozgólépcsőn, a metró sötét alagútjaiban, félek hogy nem…

Szia Dani,  remélem, mikor elég nagy leszel, hogy elolvasd ezt a bejegyzést, és a neked írott többi levelemet, emlékezni fogsz rám, és nem csak egy árnykép leszek, a távoli múltból. Amikor kicsi voltál, utána futottál a galamboknak, sőt, minden madárnak, néha még ma is. Amikor kérdeztem, miért, azt…

Sírhatnékom van, mert eszembe jutottál, pedig azt hittem...mit is hittem?Gyerekkoromban a "Szépség és a Szörnyeteg" volt a kedvenc történetem, a tündérmesék közül, és van egy jelenet, mikor Belle, nem tudván hogy tilos, felemeli a rózsa üvegbúráját. Ez a rózsa a Szörnyeteg idejét méri, érzékeny, és…

Egyszer már láttam annak a tónak a legalját, az emlékek taváét,és olyan kék, hogy majdnem fekete. A felszíne pedig tükörkék. Szinte átlátszó. A mélyéről fel lehet hozni fontos dolgokat, például a nézésedet, vagy annak emlékét, hogy szerettem a málnaszörpöt, és a négercsókot, mert az régen tényleg…

Nem emlékszek rá, kinek a tekintetében mélyedtem el először.Bizonyára édesanyáméban. A legtöbbet viszont a sajátomat tanulmányoztam, hisz ez a tekintet nézett rám vissza mindennap a tükörből, ezen keresztül figyeltem a világot. Láttam már bizonytalannak, csillogónak, törékenynek, mint az üveg,…