Szia Dani! 

Remélem, mikor elég nagy leszel, hogy elolvasd ezt a bejegyzést, 
és a neked írott többi levelemet, emlékezni fogsz rám, 
és nem csak egy árnykép leszek a távoli múltból. 
Amikor kicsi voltál, utánafutottál a galamboknak, sőt, 
minden madárnak, néha még ma is. 
Amikor kérdeztem, miért, azt válaszoltad, hogy vigyázni akarsz 
rájuk... irtó aranyos voltál.
Mindent meg akartál óvni, minden élőlényt, és úgy nyűgözött le 
a világ, ahogyan mindannyiunkat le kellene, ha nem felejtettük 
volna el, milyen csodák között is élünk.  
Tudod, tőled lehetett tanulni a legtöbbet az életről, mert veled 
megállt az idő. 
A fényképed, amin Oli mellett mosolyogsz, itt áll az asztalomon, 
minden nap ránézek, olykor többször is. 
És minden nap eszembe jutsz. 
Te vagy Prücsök, akit legjobban szeretek a világon, aki a legjobban 
hiányzik, ha hosszabb ideig nem látom. 
A nevedet én javasoltam, a kedvenc regényem után, de még engem is 
megdöbbentett, hogy a kapocs kettőnk között ilyen elevenen él. 
Veled minden nap varázslatos, mert te vagy a szivárvány összes színe 
a ragyogó fehérségben. 
Sose lásd másképp a világot, mint ahogy ma látod, sose hagyd, 
hogy elvegyék a kedved attól, hogy felfedezd.
Légy bátor, vakmerő, és kalandor, mert csak így érdemes élni, 
ahogyan te teszed.
Puszi: keresztanyu