Aztán egyszer csak nem voltál itt, nem voltál sehol, és mindenhol ott voltál. Annyira hiányoztál, hogy vadidegen emberek arcában kerestem a vonásaidat. És sírtam, mikor már nem bírtam felidézni őket. Aztán a hangod is eltűnt... az illatod. A szemed örvénylő szürkéje, vakító kékje, csöndes zöldje,…

Ennyi volt, eddig bírtam a tömeget ma.A Délinél leugrok a villamosról, irány a Vérmező. Már virágzanak a fák, ó, a fák, talán már az enyém is a hegyen?A gesztenyefa? Tegnap még csupa zöld volt, láttam a busz ablakából, de a fehér gyertyák még nem nyíltak ki. Egy bokorról hófehér szirmokat fúj elém a…

Nagyon magasan vagyok. Alattam a város elterül, és én lassan visszakapom, amit a nap során elvesztettem magamból. A csönd, és a magasság visszatölti.Eszembe jutsz, mostanában gyakran.Túl sokáig vigyáztál rám, és ez hiányzik. Nálad akármilyen későn is megjelenhettem, lerúghattam a cipőmet, és…

A minap épp a boltból léptem ki, mikor megláttam a holdat.Sárgán világított a kobaltkék égen, előbújva két régi épület közül. Már-már giccses jelenet volt, de azért, hogy tudjam, ez a valóság, és nem mese, mire a villamosmegállóhoz értem, fájdalom nyilallt a bordáim közé. Éles volt, mint a tőrdöfés,…

Nem tudom egyenesre fűzni a cipőm. Csak keresztbe. Félek a szűk, zárt helyeken, mint például a lift. Amikor futok, kikapcsol az agyam... ez az egyetlen tevékenység, amiben "valósan" ott vagyok. Egyébként folyton pörgetem magam. Ha bánt valami, mindig felmászok a hegyre, vagy lemegyek a vízpartra.Ott…