Csak este jutott eszembe, milyen nap is van ma.
Nem szeretek rá gondolni, mert akkor olyasmi is eszembe 
jut, amit nem akarok, hogy eszembe jusson.
Megfogtam a keretbe tett képedet, és óvatosan, egy ujjal, 
letöröltem róla a port.
Belenéztem az arcodba, hosszan.
Hiányzol, suttogtam halkan, mintha hallanád, 
aztán visszatettem a képet a helyére, az asztalra.
Már égett egy pici gyertya, az üvegtartó védelmében,
amit most kivettem, és a képed elé tettem.
Sosem hagyok gyertyát védelem nélkül csonkig égni.
De ezt most igen... mert érted égett tövig.
Te őrizted a lángját.
Sosem éreztem át ennek a napnak a jelentőségét, 
sosem értettem az igazi lényegét.
Most végre igen. 
A gyertya lángjánál aludtam el, és reggelig fel sem ébredtem.