Előző héten kezdődött az ünneplés vacsival, 
borozással, baráti talikkal...
Aztán aznap reggel egy sms ébresztett, a nap pedig
további kedves üzenetekkel és hívásokkal folytatódott.
Ha néha el is felejtettem, milyen nap is van,
emlékeztetett a buszok jegykezelő automatája,
rajta a villogó dátummal: 2016 09 01
Akaratlanul is elvigyorodtam, ma van a szülinapom!
Timi barátnőmmel csak a rákövetkező héten tudtam
találkozni.
Miután finom dorgálásban részesített, miszerint
nincs fenn infó a születésem napjáról a facebookon, 
egy maga készítette macival lepett meg.
A medve a Barnaby nevet kapta, és egy darabka otthont
csempészett vissza az életembe.
Sütizés után még sétáltunk egy nagyot a Duna parton,
egészen a Parlamentig.
Már majdnem odaértünk, amikor Timi hirtelen az égre
mutatott: - Nézd, mi az...?
Fényes, aranyszínű fénycsóvák keringtek a magasban,
olyan volt, mint egy privát tűzijáték, csak nekem.
Találgattuk mi lehet, -Na, most már elárulom, én rendeltem
neked- nevetett rám Timi.
Visszanevettem, persze csak hülyéskedett, na de végtére is
ő akart erre jönni, ha úgy vesszük, tőle kaptam az élményt.
A "villogók" röpködtek, különböző alakzatokba rendeződtek,
lenyűgöző volt.
Elragadtatva álltam, csillogó szemmel, mint egy kisgyerek.
Ahogy közelebb értünk, már láttuk mik is ezek.
Madarak... madarak röpködtek, csakhogy a Parlament
este olyan erősen ki van világítva, hogy a reflektorok
fénye aranyszínbe öltöztette őket.
Már megfájdult a nyakam, addig néztem fölfelé.
Csodás, semmihez sem fogható látvány volt.
Akkor és ott úgy éreztem, az univerzum is
boldog születésnapot kíván nekem...