József Attila egy sortöredékét választottam címnek.
Miért is...?
Egyszer megkérdeztem egy barátomat, hogy mit is szeret bennem. 
Mosolygott, mint mindig, ha nevetséges kérdést tettem fel, 
és azt mondta, ezt nem lehet megfogalmazni.
És még azt is, hogy ha szeretünk valakit, ha igazán szeretjük, 
akkor nem tudjuk megmondani miért.
Mostanában sokszor eltűnődöm ezen.
Vajon tényleg így van...?
Vajon tényleg hiába tudom én magam, ki is vagyok, igazán 
csak olyasvalaki láthatja a lényeget, aki szeret...?
Én magamat sosem tartottam különösebben szerethetőnek, ezért hihetetlen, 
de ma sem értem, hogy aki szeret engem, az miért is szeret.
Talán sosem fogom megérteni. És talán ők sem értik.
Az egész csak megtörténik.
Talán csak érezni kell, és nem próbálni megfejteni.
Hiszen hiába fürösztöm önmagamban... 
a lényeget csak a másik arcában láthatom.