A matracomon hasalok, várom, hogy lehűljön
a laptop, és tovább filmezhessek.
Tökjó volt a mai nap, délelőtt takarítottam,
aztán csavarogtam, kötetlenül és boldogan.
Elnézem a szobám szerény berendezését...
hát, ezt könnyű lesz összepakolni, ha továbbállok
innen.
Persze, egyelőre még nem akarok, mégiscsak jó
környék, fullos ház...
Szeretem amúgy ezt a szobát, pici ugyan, de
a lényeges dolgok beleférnek.
Valójában furcsán szabad érzés bútorok nélkül
élni... még egy komódom sincs, az íróasztalt 
a lakótársam adta, hogy tegyem valamire a könyveim.
Van egy vesszőből fonott nagy ládám az ágyneműnek,
egy kisebb fehér, és egymásba fordítható 
banánlevél dobozok.
Ja, majd elfelejtettem, székem is van. 

Komoly, mi?
De hát, ide be se férne semmi, és a folyosón
van beépített szekrény.
Olyan fura, elég ha a noteszem, a vázlatfüzetem, a könyveim, 
és a fényképeim itt vannak velem, máris otthonos.
Nem kell sok cucc.
Az megköt.
Márpedig engem ne kössön meg semmi...