Szeretek rajzolni, és visszatérő motívum nálam a fa.
Minden szabad felületre felskiccelek egyet.
Még a kocsi párás ablaküvegére is...
Visszanézve a rajzaimat, ezek a fák mindig másmilyenek
kicsit, de azért mostanában van egy közös jellemvonásuk:
gyökerekkel rajzolom őket.
Erős, fonódó gyökerekkel, és nyúlánk ágakkal.
Még sosem gondoltam át, mit is jelképezhetnek...
Talán saját magamat?
Az életemet, a lehetőségeket, netán a legbelső,
védett "lélekrészt" amit az ember még önmagában sem
ismer igazán, csak tudja, hogy létezik?
De miért fa?
Tűnődök, mit akarnak mondani nekem a tulajdon rajzaim,
de nem kapok választ... most még nem.
De egy napon kapni fogok.
Addig pedig rajzolom a fákat, papírra, ablakra, poros
járdákra, falakra, egészen addig, amíg a gyökerek olyan
mélyre fonódnak, hogy körbe érik a szívemet, az ágak pedig
felnyújtóznak, egészen az égig.
És ott lesz köztük a válasz.