Most értem haza a színházból, és még teljesen a hatása alatt vagyok!
Szó szerint könnyesre nevettem magam - a tegnapi bőgés után 
rám is fért - egy cseppet sem könnyű témán.
"Válótársak" ezt a darabot néztem, és mondhatom szuper volt.
Mi is történik velünk mikor elválunk...?
(Nekem nem kéne bölcselkedni, még sosem váltam el, mindazonáltal 
volt már hosszú kapcsolatom, az azért hasonló, nem...?)
Tényleg elvágtak mindent, kész, ennyi, amikor aláírjuk a
bontópapírt?
Vagy azért 15 év - esetembe kevesebb - mélyebb nyomot hagy, mint
gondolnánk...?
Mi is történik ilyenkor mélyen belül az emberben?
Kudarcnak érzi az életét, vagy épp ellenkezőleg,
örül, hogy új esélyt kapott?
Én bőgtem, mikor vége lett, gondolom nem vagyok vele 
egyedül... 
Naná, hiszen elvesztettem a legjobb barátomat is.
A darabban van egy abszurd jelenet, mikor Michael elmondja 
a volt feleségének Amynek, hogy mikor még a házasságuk alatt 
megcsalta, utána késztetést érzett rá, hogy azonnal felhívja,
és beszámoljon róla, ilyetén módon: -"Képzeld, Amy, mi történt velem.."
Hát nem nonszensz...?
Csakhogy az igazság az, hogy az egész életünk az!
Tele van olyan jelenetekkel, olyan érzelmekkel, amiket néha 
saját magunk sem értünk, legalábbis velem már megesett, hogy 
hangosan ki is mondtam: nem hiszem el, hogy te meg én, erről 
beszélgetünk, biztos álmodom... 
Na, szóval, akkor hogy is van ez?
Abszurd az egész, az elejétől a végéig.
És a legabszurdabb, hogy néha még élvezzük is.