Itt ülök az egyik ismerősöm éttermében, és nézem az embereket.
Kimeríthetetlen, és megunhatatlan téma.
Mindenféle figurák megfordulnak itt, jobb, mint a moziban.
Hosszú hetek óta most először vagyok nagyon nyugodt,
lustán bámulok, hagyom, hogy az idő homokszemcséi lassan 
kiperegjenek az ujjaim közül. 
A vendégek egy része a Szigetről jött, könnyű megállapítani,
nem csak a karszalag segít, hanem a sáros cipőik is.
Ki vesz fel edzőcipőt nyári ruhához...?
Yes, talált, az, aki fesztiválról jön :D

Ma van a fagylalt világnapja, és a hullócsillagok hónapja,
ehhez képest, még egyszer sem néztem fel az esti égre...
ma pótolni fogom. 
Hajaj, ezt Pesten nem lesz egyszerű kivitelezni... 
Pörgetem az agyamban a lehetséges magas helyeket, 
ahonnan látszik az ég, talán a Gellért-hegyi erdő...
Az jó lesz, lefekszek a kedvenc gesztenyefám alá - 
mennyire vártam, hogy virágba boruljon tavasszal - felnézek
az égre, és elsuttogom a kívánságaimat...
Talán teljesítenek néhányat a csillagok...