Mi :)

Olyan régi a történetünk, hogy már szinte a kezdetére se emlékszek.
De, mégis :)
A Tankcsapdával kezdődött.
És az akkor divatos "horror filmekkel" folytatódott...
( "Ideglelés" - hát, leltem benne ideget, az tuti, arról nem is beszélve,
hogy ma se megyek sötét erdőbe kirándulni...
"Rémségek könyve" - az éjjeli autóútjaimon még mindig eszembe jut... brr!
És az "Átok"... - na, alvásvizsgálatra se megyek már, pláne nem ódon kastélyokba :D )
Aztán árnyalták a történetünket bulik, könnyek, rengeteg nevetés,
közös igazgatói intők, lógások a suliból, váltva egymásnál ebédelés,
felesbe vett cigi, ölelések és éjjeli séták, és a szálak egyre szorosabbra,
és szorosabbra fonódtak, míg végül olyan lett az egész, mint egy faliszőnyeg.
Tarkabarka, és eltéphetetlen...
Csak most vizsgáltam meg igazán, milyen mintát szőttünk bele.
Két pálcikaember, mint a gyerekrajzokon, mosolyogva néznek egymásra.
Valami furcsa van rajtuk....végre rájövök.
A szívük közös.