A helyzetek, vagy mi döntünk...?

A kihagyott helyzetekről sokáig azt gondoltam, soha vissza 
nem térő lehetőségek, amiktől több lett volna az életem.
Csak mostanában tűnődtem el rajta, valóban több lett volna...?
Vagy épp ellenkezőleg, azzal, hogy kihagytam őket, a lehető legjobbat
tettem?
Min múlik vajon az életünk, melyik döntés, melyik helyzet lesz 
meghatározó?
Egyáltalán, elég-e egyetlen választás, sorsfordító lehet-e
egyetlen "balkanyar"?
Ha vissza tudnánk nyúlni az időben, valóban változtatnánk valamin,
vagy csupán önmagunkat nyugtatjuk ezzel...?
Melyik vajon a valódi veszteség, az, ha kihagyok egy menő állásajánlatot,
vagy ha elalszom a napfelkeltét?
Melyik választás az igazabb, ha megpróbálok mindenkinek
megfelelni, vagy ha - harcok árán ugyan, de - önmagam maradok?
Mi számít hát teljesen megélt életnek...?
A tökéletesre ívelt út, vagy a millió kanyarral teli?
És hol lakik az elégedettség?
Lehetséges, hogy bennünk magunkban...?
Szólj hozzá!