- Csaltál...! - csattan a mondat a játszótéren. Egy közeli padon ülök, felkapom a fejem. Visszarepülök az időben, hosszú éveket. - Csaltál! - Én ugyan nem...Nyolcéves szívem fájdalmasan megdobban, de hát nem.Én sosem csalok. - Ez nem volt meg, sajnálom. - Tizenkét éves önmagam felnéz, szemeim…

Aztán egyszer csak nem voltál itt, nem voltál sehol, és mindenhol ott voltál. Annyira hiányoztál, hogy vadidegen emberek arcában kerestem a vonásaidat. És sírtam, mikor már nem bírtam felidézni őket. Aztán a hangod is eltűnt... az illatod. A szemed örvénylő szürkéje, vakító kékje, csöndes zöldje,…

Ennyi volt, eddig bírtam a tömeget ma.A Délinél leugrok a villamosról, irány a Vérmező. Már virágzanak a fák, ó, a fák, talán már az enyém is a hegyen?A gesztenyefa? Tegnap még csupa zöld volt, láttam a busz ablakából, de a fehér gyertyák még nem nyíltak ki. Egy bokorról hófehér szirmokat fúj elém a…