Macska és tejút az éjszakában

Tudod, néha nagyon elveszettnek érzem magamat. 
Mint tegnap....
Egyedül sétáltam hazafelé, hogy miért, az nem is fontos,
éjszaka volt, ilyenkor dzsungel a város.
Felsóhajtottam, mikor a Vérmezőhöz értem, jaj, vár még rám
még egy végeérhetetlen, hosszú utca....
Hirtelen eszembe jutott a csoki.
Még este vettem, a táskámban már kissé össze is nyomódott.
Kibontottam, és jó étvággyal megettem a szelet Milky Way-t.
Gyerekkorom óta nem vettem ezt a fajtát, hogy most miért...?
Mindenesetre jókedvem lett tőle, vidámabban sétáltam tovább.
Az egyik bérház kerítéséhez egy szép, fakóvörös macska törleszkedett,
és szabályosan "rámnyávogott".
Mosolyogva, és egy kicsit bizonytalanul nyújtottam felé a kezem, vajon elfut...?
De nem, örömmel vette a szeretgetést, hosszú percekig simogattam puha szőrét.
Hogy azért állított-e meg, mert meg akart óvni valamitől,
vagy csak szeretetre vágyott, ki tudja.
De én akkor azt éreztem, nem vagyok egyedül.
Hogy valaki - valamilyen felsőbb hatalom - igenis vigyáz rám.
Békét éreztem és nyugalmat.
Ritka, felbecsülhetetlen pillanat volt, kettesben a cicával.
És még csak meg sem köszöntem neki...
Szólj hozzá!