Tudom hogyan kell csókolózni.De nem tudom, hogy ne sebződjek meg egy érintéstől.Tudom milyen érzés felébredni valaki karjában.De nem tudom mennyi a végtelenszer végtelen.Tudom hogy milyen a lábnyomom a hóban.De nem tudom, hány lépés az életem.Tudom hogyan kell ölelni.De nem tudom, hogyan érintsek…

Hát, ilyen érzés egy napsütötte délutánban egyedül lenni.Úgy, hogy nem vigyáznak rád.Nem rossz, és nem is jó.Csak úgy... történnek a dolgok.Tényleg csak úgy történnek?Vagy meg volt írva, a séta, hogy eltévedek, még a krémes is, amit megettem...?Talán igen, bár nem szeretem magamat fatalistának…